Most számomra egy nagyon fontos témáról szeretnék írni. Szeretném leszögezni az elején, hogy nem vagyok feminista, de a sok kritika miatt lassan kezdek szimpatizálni a gondolattal. 

Véleményem szerint nem azért születtek a nők, hogy megalázkodjanak a férjük vagy úgy általánosságban a férfiak előtt, hanem, hogy egyenlő társak legyenek. Ilyenkor szokott jönni az, hogy a nagy egyenlőségben menjünk fát vágni meg fűrészelni meg ilyesmik. Boldogan jelentem, hogy túl vagyok rajta és élveztem :) Mi így nőttünk fel, mindent megtanítottak nekünk a testvéreimmel a szüleink függetlenül attól, hogy fiúk vagy lányok vagyunk, hogy később egyedül is meg tudjunk állni a lábunkon. Nagyon hálás vagyok nekik ezért. De nem minden nő képes erre, akkor egyenesen következik belőle, hogy alsőbb rendűek? Dehogy! A férfiak sem képesek szülni, sőt, mégsem tekintjük őket kevesebbnek magunknál. És ezt szeretném megérteni a Biblia tükrében.

Először is szeretném megnézni, hogy mi Isten véleménye a kérdésben. Azért fontos, hogy kiemeljem, hogy Isten véleményét vizsgálom, mert a Bibliában szereplő többnejűség és hasonlók nem a Teremtő véleményét tükrözik, hanem egy adott kor társadalmilag elfogadott életformáját adják vissza. Tehát visszamentem a teremtés könyvéig, és megnéztem, hogy kezdetben minek is teremtette Atyánk a nőt és a férfit. 

1Móz 2,24
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.

Számomra ez az egy test kifejezés semmi alá-felé rendeltségi viszonyt nem tartalmaz és még csak nem is sugalmaz. Itt egységről beszél, ami nem jöhet létre, ha az egyik tag fontosabb vagy a másiknak meg kell alázkodnia. Az nem egy egészséges, egyenlő kapcsolatot sugall, hanem dominanciát. És itt, mikor Isten kimondta ezt, egységről beszélt; a kettő egy test lesz. 

Mikor ezt olvastam, engem kicsit megnyugtatott. Jól esett, hogy nem tekinti a nőket kevesebbnek, mint a férfiakat, hanem számára egyenlőek. Egy másik verset is találtam, amit szeretnék leírni.

1 Móz. 3,16
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad. 

Olvastam egy tanulmányt és szeretném megosztani veletek. Itt olyan, mintha átkot mondana Isten az asszonyokra, ami sokáig élt a tudatban úgy, hogy ezzel kimondta, hogy Évát okolja mindenért. A középkort végig ez a hiedelem hatotta át és irányította, a nőket egyenesen minden gonosz forrásának tekintették. Azonban a "megsokasítom" egy műveltető ige, úgy is lehet fordítani, hogy "megsokasodának". E szerint végképp nem mondott átkot és nem is okolta Paradicsomban történtekért Évát. E mellett szól az is, hogy olvashattuk, a Teremtő hogyan viselkedik ilyen esetben. Sátánt ellenségének tekintette az árulása miatt és hatalmas büntetést szabott rá, majd végül el kell pusztulnia. Ehhez képest Évát végig lányának tekintette, életben hagyta, nem tekintette ellenségének. Egy szóval sem említi a Biblia, hogy őt okolta volna a történtekért és arról sem, hogy általa jött volna be a bűn a földre. Ádámot nevezi meg itt. Ez nem azt jelenti, hogy Évát nem tekintette egyenlőnek Ádámmal (Éva evett először a gyümölcsből), csupán Ádám sokkal idősebb és tapasztaltabb volt, neki kellett volna Évát észhez térítenie, de nem tette. Éva még fiatal és naív volt. De ez persze csak az én véleményem :) Tehát itt én úgy látom, hogy nem átkoz meg senkit Atyánk, csupán elmondja, hogy halandóságának milyen következményei lesznek. 

A következő mondat kifejti, hogy uralkodni fog a férfi a nőn, amit sokan szintén úgy fognak fel, hogy ez a természetes. Pedig ez sem ítélet az én ismereteim alapján, hiszen akkor hol maradna az egység? Akármelyi kort nézzük, általánosságban elmondható, hogy a nyers erő jelentette a hatlamat és azzal lehetett kivívni a tiszteletet. Ezzel a férfiak rendelkezenk, értelemszerűen (van néhány nő, akik azért fekve 100 kg-ot kinyomnak, de ez egyáltalán nem jellemző). Teremtőnk bölcs és tudta ezt, éppen ezért figyelmeztette Évát, de semmiképpen sem büntette ezzel. Nem mond ellent önmagának.

Tehét ez azért eléggé más megvilágításba helyezi az eddigi ismereteimet. Számomra itt kiderült, hogy Isten nem hibáztatja a nőket azért, amit Éva tett, hiszen akit hibáztatott, Sátánt, az ellenségévé tette. A nőknek elmondta, mi vár rájuk a halandóságuk miatt úgy, ahogy a férfiaknak is (mert azért valljuk be, nekik sem egyszerű). Én azt szűrtem le, hogy az a nézet, miszerint Éva bűne miatt Isten megátkozta a nőket és kevesebbnek tekinti őket; hogy a nők miatt kell szenvednie az emberiségnek, ami miatt a középkorban annyit szenvedtek a nők, egy hatalmas félreértés eredménye.

Én ezt tartom Isten véleményének, de nyugodtan jelezzétek, ha ti máshogy látjátok :)

Ezzel szeretném szembeállítani Pál véleményét:

Nektek mi volt az első gondolatotok ezek után? Számomra teljesen más képet fest le a nőkről és a férfi-női kapcsolatról (itt nem feltétlenül szerelmire gondolok), mint amit Isten felvázolt. Ez számomra azt bizonyítja, hogy a kor szemlélete itatta át Pál írását és nem minden szavát ihletettként írta le. Ha ez tényleg iheltett lenne, nem mondana ellent Isten saját szavainak. Ám ezek a szavak hűen tükrözik az akkori társadalmi berendezkedést.

Tudnék még példákat felhozni, de most azt hiszem amit szerettem volna, az már benne van a bejegyzésben. Remélem tetszett nektek és kicsit elgondolkodtatott a téma titeket, ahogy engem is, mikor eldöntöttem, hogy kutatok kicsit :)