Nagyon sok keresztény vallási irányzatban megtaláljuk az elbeszélést, miszerint Matuzsálem több, mint 900 évet élt.

Metusélah napjai összesen kilencszázhatvankilenc évet tettek ki, majd meghalt.

Gen 5:27

Ám ez nem számít rekordidőnek, ha a történelmet nézzük egészében. A fent maradt írásos emlékek alapján az első tíz babilóniai királynak nagyon hosszú uralkodási időt tulajdonítottak (6-20-szor 3600 évet). Mind a 3600 de még a 969 év is felfoghatatlan egy ma élő embernek, ám mégis vannak olyan felekezetek, mint például Jehova Tanúi, akik ragaszkodnak ennek a kornak a szó szerinti vételéhez. Egy cikkben így igyekeznek alátámasztani állításukat:

Egyesek azt állítják, hogy akkoriban az emberek máshogy számolták az időt, és hogy amit egy évnek neveztek, az tulajdonképpen csak egy hónap volt. Ám ha megvizsgáljuk a Mózes első könyvének beszámolóját, semmi kétségünk sem marad afelől, hogy az idő fogalma akkor is ugyanazt jelentette, mint ma. Nézzünk meg két példát. Az Özönvízről szóló beszámolóban azt olvassuk, hogy a Vízözön „Noé életének hatszázadik évében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján” kezdődött. Majd úgy folytatódik, hogy 150 napig borította víz a földet, és hogy „a hetedik hónapban, a hónap tizenhetedik napján a bárka megfeneklett az Ararát hegységben” (1Mózes 7:11, 24; 8:4). Vagyis a második hónap 17. napjától a hetedik hónap 17. napjáig eltelt öt hónapot 150 napnak vették. Ebből világosan látszik, hogy az a feltevés nem állja meg a helyét, hogy egy év csak egy hónap volt.

Hogy miért is nem állja meg a helyét az elsőre néhányónknak logikusnak tűnő magyarázat, arra az akkor élő népektől maradt emlékek adják meg a magyarázatot.

A régen élt népeket általában természeti népeknek nevezzük. Őket is érdekelte a körülöttük lévő környezet, a csillagok, a folyók áradása és a nappalok hossza. Ezek alapos megfigyelése után alakították ki a fogalmaikat. Az „idő” ezen az ősi, kezdeti fokon az emberek tudatában még nem folyamat, még nem tartam, hanem két szembetűnő változás mint időpont közötti távolság. Nem „napokat” számlálnak, hanem reggeleket vagy estéket, nem éveket, hanem tavaszokat, nyarakat vagy teleket. Nem is az idő múlása mint természeti jelenség érdekli a természeti népeket, hanem annak a tevékenységre való hatása: tehát az időnek csupán az emberi tevékenységgel eltöltött szakaszait vették számba. Csak kevés nyelv tud körülírás nélkül különbséget tenni a napkeltétől napnyugtáig terjedő, „nappal” és a napkeltétől a következő hajnalig tartó „nap” között. A természeti népeknél gyakori, hogy az év fogalmán csupán a termelésre alkalmas időszakot értik, ahogy a nap fogalmán csak azt az időszakot, amikor szintén sütött a nap, így téve termmelésre alkalmassá azt a néhány órát. Példának vehetjük az Amur vidéki népeket, akiknél egy "év" legjobb esetben is csak 10 hónapig tartott. Ezek a népek nem pontosan az időtartamokat nézték, hanem a számolásukat mindig egy-egy ismétlődő, az életükhöz elengedhetetlen történéshez kötötték: áradásokhoz, dagályokhoz, apályokhoz. Így míg számunkra egy év 12 hónapos, egyes népeknél ez csupán 4-5 hónapot tett ki. Arról nem is beszélve, hogy ha nem pontosan érkezett az áradás, vagy kevesebb ideig tartott, akkor ahhoz igazították a számításukat. Így akár a mai értelemben vett egy évünk alatt ezeknél a népeknél akár 3 is eltelhetett.

A napok és hónapok fogalma sem volt egyenlő a természeti népeknél. Megszokott volt, hogy a vetés, termelés, aratás szerint osztották fel az "évet". A jávai lakóknak naptára például úgy nézett ki, hogy a leghosszabb időszakuk az évben 43 napos volt, a legrövidebb pedig 23. Ennek alapján az az elmélet is felmerült, miszerint 1 holdhónapot vettek egyes civilizációk egy évnek. Ezt az Őrtorony cikke el is veti, érvelésük szerint akkor 10 évesen született volna gyermeke Matuzsálemnek elsőként. Ez így elsőre tényleg korai lenne, ha nem ismernénk egyes elmaradott helyeket pl. Indiában, ahol 10 éves korban adják egymáshoz a gyermekeket. 

A zsidók ilyen korai idejéből nem maradt fent olyan írásos emlék, amiből következtetni tudnánk, ők pontosan milyen metodika alapján számolták az időt, de egy későbbi esemény alapján következtetni lehet, hogy a környező népektől vették át vagy vallási tevékenységhez (imádat), vagy természeti jelenséghez kötődő időszámítást. Hiszen a jelentős zsidó (héber) naptárat is a környező népektől vették át i.e. 300 körül, mikor már fejlődtek a civilizációk és a természeti jelenségek helyett már régen a csillagokat és a holdat figyelték meg, és ahhoz alakították a számításukat, ami már sokkal pontosabb volt.    

Másik kijelentés, ami még aggaszthatja a tanúkat, hogy a vízözön előtt 700-900 év volt az átlag életkor, míg azután 200-400 év, amit egybe kötnek a Biblia azon kijelntésével, miszerint a vízözön után Isten megrövidítette az emberek napjait. Érdekes egybeesés, hogy Mezopotámiában ekkor jelent meg az első csillagászaton alapuló naptár, ami a héber naptár elődje is volt. Ebben a naptárban már a csillagok állásához viszonyítva számolták az időt, tehát egy év majdnem annyit jelentett, mint ma. Érdekes párhuzam ez, amire szerettem volna felhívni a figyelmet. 

Összegzésként szeretném leírni, hogy írásomat elgondolkodtatónak szántam, nem szerettem volna senkinek kellemetlenséget okozni, viszont fontosnak tartom, hogy a teljes kép érdekében minden tényezőt lássunk. Érdekesség, hogy mikor Matuzsálem 900 évet élt, az emberek nem pontosan számították az időt, egy év alatt akár hármat is megélhettek. Az emberek életkorának csökkenésével párhuzamosan megjelent a csillagászati megfigyeléseken alapuló naptár, amely már a mai időszámításunkhoz nagyon közel állt, sokkal pontosabb volt, egy év szinte közel egy évet jelentett. 

Remélem érdekesnek találtad a cikket, ha van véleményed, szívesen várom kommentben :)

-----------------------------------------------------------------------------

Hahn István: Naptári rendszerek 

Watchtower 2010 12/1 13. oldal

Katólikus Lexikon

Schramm Judit: A zsidó naptár

Jakubinyi György Miklós: Az ember életkora

-----------------------------------------------------------------------------