Lengyelországban szörnyű a helyzet. Új törvényjavaslatot nyújtottak be az abortusz eljárással kapcsolatban, amiről gondolom már hallottatok. Erről szeretnék írni pár sort én is. 

Ezt a törvényjavaslatot persze szintén féfriak hozták, hiszen ki is tudhatná, mi a legjobb egy nőnek, mint a férfi?! Igen, ez gúny volt, és lenne még pár keresetlen szavam, ami nyomdafestéket nem tűr, de megpróbálom tintát tűrő módon leírni a véleményem. 

Szóval Lengyelországban a Római Katolikus Püspöki kar nyomására előterjesztettek egy törvényjavaslatot (a püspökök itt szembementek a Pápával, hiszen ilyesmit nem rendelt el a vallási vezető sem most, sem régen). Eddig is Európában ott volt a legszigorúbban szabályozva az abortusz eljárás, amit meg lehet érteni, hiszen mégis hatalmas etikai problémákat és kérdéseket vet fel ez az eljárás. A probléma ott kezdődik, hogy akkor is be akarják tiltani az abortuszt, ha az anya életét veszélyezteti! Ami annyit jelent, hogy ha elhal a magzat, vagy méhen kívüli a terhesség, a nőgyógyász szakorvos akkor sem tehet semmit az anya életéért! Szerintetek ez így helyes? Szerintem ez olyan, mintha engedélyt kapnának az orvosok, hogy a műtőasztalon gyilkolhassanak. Ráadásul ez a törvény a fogamzásgátló szerekre és az esemény utáni tablettára is kiterjedne, tehát még ennyire sem lehetne kapni, és ott eddig sem igazán árulhattak ilyesmiket a gyógyszertárak a püspökök nyomására.

Egyes orvosok nem hajlandóak végrehajtani a beavatkozást lelkiismeretükre hivatkozva és szerintem ebben nincs is semmi kivetnivaló, hiszen ők az élet védelmére esküdnek fel, és az orvosi esküben benne is van, hogy nem adnak anyának magzatelhajtó vizet. Ám aki esetleg segíteni szeretne egy halott magzatot hordó anyának, az több éves letöltendő szabadságvesztésre számíthat.  

Ha abortuszról beszélünk, szerintem először is nem szabad úgy gondolkodnunk, hogy csak fekete, vagy csak fehér. Meg kell értenünk, hogy léteznek árnyalatok is. Első sorban nem szabadna úgy kezelni egy nőt, mint egy tárgyat. Egy nő is felnőtt polgár, akit megillet az a jog, hogy saját maga rendelkezzen a teste fölött. Ha ezt a jogot elveszik tőle, akkor megfosztják a szabad akaratától és Istent játszanak felette. #De milyen jogokkal bír egy magzat? Mindenképpen az élethez való jogot én ide sorolnám. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem a magzat is egy picike élet és teljesen egyet értek abban, hogy ne lehessen csak úgy elvetetni egy ilyen apró kis csodát. Az én hangom nem ezekért az esetekért szól, hanem azokért, ahol hatalmas problémák merülnek fel a terhességgel kapcsolatban.

Szeretnék elmesélni valamit a saját példámon keresztül. Mikor először állapotos lettem, nagyon boldogok voltunk, mert fél évet vártunk a babára esküvő után, mire végre sikerült. Aztán a második hónapban gondok merültek fel, elkezdtem vérezni. Egyből rohantunk a kórházba, hogy mi ez, és kiderült, hogy a baba az életéért küzd. Ekkor merült fel először bennünk, hogy ha majd később is lenne ilyen gond és választani kell, akkor én azt mondtam, hogy egyértelműen a kicsi életét válassza a férjem. Ő viszont azt mondta, hogy szó sem lehet róla. A kicsi még nem élt, nincs öntudata, nincsenek emlékei, én viszont éltem, vannak emlékeim, vannak, akikkel egy életet együtt töltöttem és ezeket hagynám magam után. Felelősséggel tartozom azokért, akiket szeretek és nem dobhatom el az életem ilyen könnyen. Aztán persze a gondok súlyosbodtak és rá egy hétre el is vesztettük az első manócskánkat, meghalt. Viszont gondok adódtak, mert a vetélés nem volt teljes, magyarul nem az egész magzat távozott a szervezetemből és műteni kellett. A papíron hivatalosan abortusz volt ráírva, és csak alá volt írva, hogy befelyezetlen vetélés. Ha az orvosok akkor nem műtenek meg, mérgezésben halok meg lassan, fájdalmasan. És most a lengyel nők ugyan ezzel a problémával néznek szembe, csak lehet, hogy nekik nem lesz segítségük.

#Miért írtam ezt most le? Szerencsére nem Magyarországon történik ez, de nem kizárt, hogy ide is el fog érni ez a sötét középkori hullám. Úgy tűnik, hogy visszafejlődünk és nem előre lépünk. Az élet védelme mellett meg kellene értenünk, hogy nem vehetjük el a szabad akaratot senkitől. Egy döntés nem csak jó, vagy rossz, egy döntés mögött akkora súlyú fájdalmak állhatnak, amiket nem képesek mások megérteni, csak az, aki éppen abban a helyzetben van. Ha végre eljutunk odáig, hogy egymás felett uralkodás helyett hagyunk mindenkit dönteni és hagyjuk, hogy vállalja érte a felelősséget, akkor végre teszünk egy lépést előre, egy jobb élet felé.

Az emberek reakciója, amikor a templomban felolvasták a püspöki levelet az abortusz-törvényről.

Nők és férfiak egyaránt elhagyták a templomot.